Szinte hihetetlen, de két éve már, hogy 2014. március 28-án, pontban déli 12 órakor elindult a menetrendszerű forgalom a budapesti M4-es metró vonalán.
Az évfordulót kihasználva a következő időszakokban néhány bejegyzésben a metróval fogok foglalkozni. Bemutatom, mi indokolta a metró építését, megmutatom, miért is nehéz, hogy valaha is elérje az ígért utasszámot; de ami talán a legfontosabb, több részletben bemutatom majd mit is nyertünk a metróval. (Előre bocsátom, sokkal többet, mint amennyire az elsőnek tűnik. De ezt amúgy a fokozatosan emelkedő utasszámok is igazolják.) Arra is ki fogok térni, indokolja-e bármi, hogy pl. a „régi piros hetes" buszt visszaállítsák.
És elő is kerítek majd néhány fényképet, még az építkezések idejéből, a felszínről és a föld alól, az épülő állomásokról is.
Amiről ezúttal sem lesz szó, a „mit kellett volna helyette". Egyrészt utólag már teljesen felesleges azon agyalni, hogy mi lett volna a jó, másrészt - ahogy azt a bemutatkozó írásban is említettük - a blog célja az, hogy bemutassa, mi miért történik; nem pedig hibák keresése. :)
Ha már évforduló. Még fiatal egyetemista éveimben eldöntöttem, hogy ha a metró valaha elkészül, az első szerelvényen rajta leszek. Ez az elhatározásom egyre csak erősödött, ahogy egyre többször jutottam le az építkezésekre. Az átadás napján a Fővám téren gyülekeztem több mint száz érdeklődővel egyetemben; olyan sokan voltunk, hogy végül csak a második szerelvényt értem el.
Első M4-es metrón tett utazásom után. |
Aztán aznap este az egész tagozat kipróbálta az új metróvonalat; akkor készült az alábbi kép.
Az M4-es metró első üzemzárása után. Azóta már 731 üzemnapon van túl a vonal. Akkor még újdonság volt, ma már teljesen természetes, hogy van. |